Home
Navigáció

 
 

 

Tartalomjegyzék
Fejezetek
I. 1. A kódexek funkciója      
2. A kódexek használata 
II. Kódexkészítés
III. Egy kódex szerkezete
IV. Kódextipológia
V. Kódexillusztrációk.
Back to the previous subchapter              
I. 2. Kódexhasználat 
Felhasznált munkák

A középkorban a könyveket a mai időktől eltérően, számos célra használták. A középkori kódexek kinézetét és tartalmát egyaránt meghatározta az, hogy milyen célra, mint az, hogy kinek szánták. Használat szempontjából nyolc típust különböztethetünk meg; ezek egyben a könyvszerzés változó gyakorlatát is tükrözik a századok folyamán. A nyolc típus e szerint: kódexek misszionáriusok, császárok, szerzetesek, diákok, arisztokraták, papok, gyűjtők, és egyszerűen mindenki számára.

Az első csoportba olyan kódexek tartoznak, amelyek a keresztény tanításokhoz kapcsolódnak illusztratív vagy közvetlen módon (mint a biblia, az evangéliumok, a zsoltárok, illetve ezek kommentárjai, valamint a lelkészek számára készült gyakorlati tanácsokat tartalmazó kódexek). Ezeket a missziós tevékenység során használták, ahogyan például Angliában, a 7.-9. század folyamán. A kódexkészítés újabb állomását azok a díszesen illusztrált luxuskéziratok jelentették, melyeket királyok és császárok számára készítettek, s melyeket közszemlére helyeztek, hogy mások csodálatát kiváltsák velük. Tulajdonképpen ezek a kódexek egyfajta befektetésnek tekinthetőek, melyek segítségével az adott uralkodó presztízsét emelhette. Ezek a kódexek az uralkodói kincstárak megbecsült darabjai voltak különösképpen a 8.-11. század között, s diplomáciai ajándékokként is szolgáltak távoli országokba. A szerzetesi kódexek aranykorának a 12. század számított, amikor a monostorok könyvtáraiba számos biblia és kommentárjai, egyházatyák, antik és kortárs szerzők művei, kézikönyvek, szerzetesi regulák, breviáriumok, zsoltárok, antifonálék, graduálék és más szertartáskönyvek példányai kerültek.

Az egyetemek és káptalani iskolák elterjedése a 13. században megemelkedett könyvigényt eredményezett. Új könyvek kellettek a diákok illetve az oktatók számára, mint teológiai traktátusok, bibliai glosszák és értelmezések, didaktikus költemények, asztronómiai kézikönyvek és természetrajzi könyvek, történeti könyvek illetve a Biblia javított és egységesített szövegei, egyre növekvő számban. Ehhez az igényhez igazodva vált egyre jelentősebbé a professzionális könyvkereskedés, melynek központjai Párizs, Bologna és Padova, a legnagyobb középkori egyetemek voltak.

Már a 13. Századból számos illusztrált világi tartalmú kódexet ismerünk, ám ezek igazán nagy számban a következő században jelennek meg: királyi házak krónikái, erkölcsi traktátusok, szakácskönyvek, lovagi tornakönyvek, és lovagregények. Ezeket a kódexeket ifjú arisztokraták számára készítették, s bennük az arisztokratikus életmód példáját igyekeztek bemutatni. Az a fajta műveltség, mely az arisztokrácia köreiben elterjedt, elsősorban oktató jellegű volt. A kódexek között egyaránt akadtak lovagregények és chansonok, útleírások, antik témákat feldolgozó művek és szentek életei, speculumok, továbbá történelmi munkák egyaránt. A 14. század második felétől egy különleges kódextípus jelent meg, az úgynevezett mintakönyvek, melyek egy bizonyos művész kezétől származnak, szignáltak, s finom, minőségi illusztrációkat tartalmaznak; valószínűleg azért készültek, hogy munkájuk minőségét mintegy ezekkel bemutatva egy-egy patrónustól különleges megbízásokat nyerhessenek el.

A személyes vallásosság tárgyköréhez tartoznak a hóráskönyvek, melyek különlegesen népszerűek voltak a 15. Században, s szerte Európából számos példányuk maradt fenn, polgári háztartások használatára szánt példányoktól egészen a királyi családokéig. A papok részére szánt könyveket valószínűleg az egy plébániához tartozó falusi közösségek közösen használták: körükbe a mise bemutatásához szükséges szertartáskönyvek tartoztak: a Biblia, breviáriumok, misszálék, zsoltároskönyvek, graduálék illetve oktató pasztorális kézikönyvek, a bűnökről és erényekről szóló morális traktátusok, penitenciális könyvek, prédikációgyűjtemények és új típusú illusztrált kézikönyvek, mint például a Biblia Pauperum és a Speculum Humanae Salvationis, valamint a Krisztus szenvedéseiben való világi osztozásról szóló elmélkedések, mint pl. Kempis Tamás művei egyaránt.

A 15. és 16. században különösen népszerűvé vált a korai humanisták körében az antik tudást tartalmazó vagy azzal valamilyen kapcsolatban álló művek gyűjtése. Lelkes és gondos gyűjtőszenvedélyük kiterjedt az antik auktorok műveire, filozófiai és természettudományos, irodalmi művekre, és bibliofíliákra. Tevékenységük eredményeképpen kiterjedt személyes könyvtárak jöttek létre, melyek már tematikusan szerveződtek egy-egy témakör köré.

Az oldal elejére Főoldal Tartalomjegyzék Következő