Home
Navigáció

 
 

 

Tartalomjegyzék
Fejezetek
I. A kódexek funkciója
II. Kódexkészítés
III. Egy kódex szerkezete
IV. Kódextipológia
        1. A Biblia
        2. Liturgikus kódexek
        3. Egyéb könyvek
V. Kódexillusztrációk
Vissza az elozo alfejezethez          IV. Tipológia Felhasznált munkák
 


Ebben a részben általános áttekintést kívánunk adni a középkori kódexek leggyakrabban elõforduló típusairól, és azok elrendezésérõl— természetesen a teljesség igénye nélkül.

A Biblia

A Vulgata

 

A Biblia az európai középkor legfontosabb könyve. A késo antik korban és a korai középkorban számos latin fordítása forgott közkézen, melyek közül a legfontosabb az ún. Vetus Latina (korábbi latin biblia) volt. 404-ben aztán Szent Jeromos elkészítette új latin nyelvû Bibliafordítását, az ún. Vulgatát (a Biblia Vulgata rövidítése), s hamarosan ez vált az egész középkor legnépszerûbb bibliafordításává, bár meg kell jegyezni, hogy a Vulgata szövege jelentõs eltéréseket mutathat különbözõ kézirataiban.

A Biblia mai formáját (egy kötetbe gyujtött szent írások) csak a Karoling-korban nyerte el. Ez elott az idõ elõtt, és a következõkben is, számos részét, mint János Jelenéseit, az evangéliumokat, vagy a zsoltárokat külön kódexekbe is másolták, és többé-kevésbé különálló szövegekként kezelték. Ezen kívül kedvelték még a különféle, egymással valamilyen rokonságban álló Biblia-szövegekbol összeállított kódexeket, mint pl. Mózes öt könyvét, a bölcsességirodalmat, a négy evangéliumot, stb.

Anyanyelvû bibliák

 

A 11.-13. században jelentek meg a Biblia elsõ népnyelvi fordításai: közülük a legtöbbet a francia változatot másolták, mely a 13. század közepén keletkezett.

Különálló bibliai könyvek

A középkorban elég sok önálló példányt készítettek János Jelenései, azaz az Apokalipszis szövegébõl: néha kommentárokat csatoltak hozzá, és léteztek gazdagon illuminált példányai is. Különösen népszerû volt az Apokalipszis a 10.-11. századi Spanyolországban, de a 13. században egész Európában megtalálhatjuk példáit.

A teljes mérethez kattintson a képre A teljes mérethez kattintson a képre

A négy evangéliumot ritkán másolták külön-külön, mivel ezeket jobbára összetartozónak tekintették. A legtöbb esetben a teljes szöveghez még valamilyen bevezetõt is csatoltak, mint pl. Eusebius egyházatya kánoni tábláit, vagy káptalani listákat (capitula). A 7. századtól az evangeliáriumokhoz a kapituláriumok is hozzátartoztak.


 
A teljes mérethez kattintson a képre Click on teh image to view full-size!

Az ótestamentumi könyveket gyakran csoportokban másolták, mint Mózes öt könyvét, vagy az Öt Könyvet és Józsué Könyvét együtt.

A Zsoltárok Könyvét gyakran másolták külön kódexekbe, s ez aztán inkább liturgikus kódexként funkcionált.

A teljes mérethez kattintson a képre
 

Kommentált Biblia

A bibliai könyveket ritkán másolták egyedül, mindenféle kommentár nélkül. A érett középkorban az olvasók már elvárták, hogy minden bibliai könyvhöz terjedelmes, a korai egyházatyákéitól a legújabb teoretikusokéiig terjedõ kommentárirodalom álljon rendelkeézsükre, hogy az egyes bibliai szakaszokon eligazodhassanak. A 11. századtól kezdve ez az igény aztán különleges bibliai kódextípus kialakulását eredményezte. A professzionális (tehát egyházi vagy egyetemi használatra készült) glosszált bibliák kommentárjai ezekben a kódexekben világosan megkülönböztethetoek magától a bibliai szövegtol.

A glosszált bibliák két típusa volt a legnépszerûbb a középkorban: a Glossa Ordinaria, mely általánosan elterjedt használatáról kapta nevét, és a Glossa Interlinearis. A Glossa Ordinaria, a legfejlettebb típus a 12. Századi glosszált bibliák között, 9-10 kötetbol állt. Ezek mindegyike a Biblia egy vagy több könyvét tartalmazta margóra írt annotációkkal együtt. Ezt a glosszát mint igen fontos forrást említi Aquinói Szt. Tamás, s úgy ismerték, mint a "Szentírás nyelvét". Egészen a 17. Századig ez maradt a legnépszerubb bibliakommentár, s csak fokozatosan tudták kiszorítani más, fejlettebb exegézis-munkák.

A Glossa Interlinearist Laoni Anselm írta, aki 1117-ben halt meg. Nevét arról kapta, hogy sorait a Vulgata sorai fölé írta szerzõje. A 12. század után e két népszerû glosszát rendszerint együtt szerepeltették a glosszált bibliakódexekben: az Ordinariát a margóra, az Interlinearist pedig a sorok közé írt formában. A 14. századtól ezekhez még rendszerint Nicholas Lyra Postilláját és Paulus Brugensis Addendáját is hozzámásolták, mégpedig minden oldal legaljára. A Vulgata néhány õsnyomtatvány- példánya szintén ezzel a teljes exegézis-apparátussal készült.

A teljes mérethez kattintson a képre
 

Bibliai konkordanciák

Konkordanciákat elõször domonkos szerzetesek készítettek a Bibliához: céljuk az volt, hogy egy prédikációhoz minél gyorsabban lehessen megfelelõ idézetet találni. Az elsõ konkordanciát 1230-ban írták meg, St. Cher-i Hugó felügyelete alatt. Idézetek ebben nem voltak: csupán olyan bibliai helyekre utaló, könyv és fejezet szerinti index volt tulajdonképpen, ahol bizonyos szavak voltak megtalálhatóak. Ennek eredményeképpen aztán nem sok haszna volt a prédikáló barátok számára: ezért 1250-52 között három domonkos szerzetes elkészítette hozá a teljes bibliai idézetek jegyzékét.

Képes Bibliák

 

A 13. században megnõtt az igény arra, hogy a mûveletlen rétegek számára is közérthetõ formában jelenjen meg a Biblia. Ez az igény hívta létre a "képes Bibliákat": ezekben a szöveget jelentõsen lerövidítették, megtûzdelték értelmezésekkel és képekkel. Legfontosab fajtái a Bible Moralisée, a Bible Historiale illetve a Biblia Pauperum voltak.

A Bible Historiale Guyert des Moulins francia nyelven írt munkája, mely Petrus Comestor Historia scholasticá-jának saját, 1294-es fordításán, illetve a már említett francia bibliafordításon alapult. Ez a prózai formában elregélt bibliai munka minden nemesi könyvtár szinte kötelezõ darabja lett.


 
Click on teh image to view full-size! A teljes mérethez kattintson a képre

A Bible moralisée a latin Biblia képekkel elmesélt változata: más néven Bible historiée, Bible allegorisée vagy Emblèmes bibliques néven is ismert, és a 13. században keletkezett. Rövid bibliai idézetei és a hozzájuk fûzött kommentárok erkölcsi vagy más allegórikus jelentést és tanítást hordoznak. Az allegóriák rendszerint az Ó- és az Újtestamentum közötti kapcsolatokat hangsúlyozzák. A szöveget gazdagon illusztrálták.


 
Click on the images to view full-size! A teljes mérethez kattintson a képre

A Biblia Pauperum egész sor feliratos minitúrából vagy kézzel színezett metszetbõl állt, és ó-és újtestamentumi párhuzamokat mutatott be. A késo középkorban kivételes népszerûségre tett szert, és bár a kutatásban a "szegények bibliája" néven ismert, a középkorban ezt a típust nem különböztették meg ezzel a névvel. A Biblia Pauperum jelzot csak az 1930-as években kezdte használni a német kutatás: akkor az volt az általános vélemény, hogy ezek a kódexek az írástudatlan néptömegek és szegény papság számára készültek. Ezeknek a képes bibliáknak azonban meglehetõsen drága volt a készítésük: így valószínûleg nemesi vagy egyházi használatra készülhettek.

A teljes mérethez kattintson a képre

Az oldal elejére Fõoldal Tartalomjegyzék Következõ