Fõoldal
Navigáció

 
 

 

Tartalomjegyzék
Fejezetek
I. A kódexek funkciója
II. Kódexkészítés
      1. Pergamen
      2. Papirusz 
      3. Papír 
      4. Vonalazás
      5. Penna 
      6. Tinta 
      7. Aranyozás 
      8. Festékek 
      9. Könyvkötés
III. Egy kódex szerkezete
IV. Kódextipológia
V. Kódexillusztrációk.
Vissza az elõzõ alfejezethez                II. Anyagok és technikák Felhasznált munkák
2. Papirusz

Nem minden középkori kódexet írtak pergamenre. A középkorra hosszú hagyománya volt már a papiruszkészítésnek, s ez a törékeny egyiptomi nádból készült anyag még használatban maradt egészen a 7.-8. századig. A papirusz készítés olcsó, és különösen alkalmas tekercsek készítésére, ám a könyvforma papiruszoldalak könnyen törnek és szakadnak, mert nem bírják az állandó nyomást, melyet a gerincüket összefûzõ fonalak gyakorolnak rájuk. A papirusz hibáinak köszönhetõen az ebbõl az anyagból készült kéziratok formája csaknem kizárólagosan a tekercs maradt.

A teljes mérethez kattintson a képre

A papirusztekercsek eltérõ méretûek lehettek. Néhány közülük elérte a 40 méteres hosszúságot, de általában nem voltak nagyobban 8-10 méternél. A szöveget oszlopokban írták rájuk, balról jobbra. A tartósság érdekében a papirusztekercseket kerek végekkel ellátott fa- vagy csont tekercstartókra csavarták. A feltekert papiruszkönyv ezután bõrtokba került. A papiruszgyártás a 4.-6. században egyiptomi monopólium volt, s az arab hódítás (640) után is folytatódott. Szicíliában I. Gergely pápasága (590-604) alatt honosodott meg az Egyiptomból behozott papirusznádból a papiruszgyártás, és hosszú ideig, egészen a 13. századig maradtak fenn ültetvények. A pápai kancellária egészen a 11. századig papiruszt használt a levelezés intézéséhez. A mi "papír" szavunk közvetlenül az egyiptomi "papirusz"-ból származik.

Az oldal tetejére

Az oldal tetejére Fõoldal Tartalomjegyzék Következõ