Home
Navigáció

 
 

 

Tartalomjegyzék
Fejezetek
I. A kódexek funkciója
II. Kódexkészítés
III. Egy kódex szerkezete
IV. Kódextipológia
        1. A Biblia
        2. Liturgikus kódexek
        3. Egyéb könyvek
V. Kódexillusztrációk
Vissza az előző alfejezethez          IV. Tipológia Felhasznált munkák
2. Liturgikus kódexek

A mise

A keresztény vallásosság legfontosabb eseménye a mise volt a középkorban. A korai időszakban azonban a teljes liturgiát még nem foglalták egy kötetbe: ehelyett egész sor kódexet használtak, melyek olvasmányokat, imádságokat és zsoltárokat tartalmaztak.

Már a 4. században szokásban volt, hogy a biblia-kódexek margójára odaírták, melyik vasár- vagy ünnepnap mondott miséhez illik különösképpen az adott bibliahely: az adott kódex végére padig odaillesztették ezek listáját. Ezt nevezték Capitulare lectionum-nak. Ebből nagyon hamar kifejlődött egy új kódextípus, az evangeliárium, amely csupán bizonyos evangéliumi idézeteket tartalmazott,a liturgikus év ünepeinek sorrendjében. Ezt mintegy kiegészítette a lectionarium, mely egyaránt tartalmazott idézeteket az Ó- és az Újtestamentumból. Az episztoláriumokban az előzőekhez hasonló elrendezésben az apostolok leveleiből vett idézeteket lehetett megtalálni. A mise során elmondandó imádságok sorrendjét az Ordo, vagy Directorium határozta meg a papok számára a korai középkorban, míg az eukarisztia megszentelésével kapcsolatos imádságokat a Sacramentarium tartalmazta, míg az áldásokat a Benedictionale. A korai középkorban áldást csak a püspök mondhatott a mise alatt: ismerünk néhány olyan, gazdagon díszített benedictionálét, amelyeket püspökök számára készítettek. A késő középkorban már bármely miséző pap mondhatott áldást, így a benedictionálék is jobban elterjedtek.

A mise énekes részeit a korai középkorban az antifonálé, később a graduále tartalmazta.

A képre kattintva nagyobb méretben láthatja!

A 10. században jelentek meg az evangéliumi prédikációk az apostoli levelekkel és különféle imdáságokkal egybemásolva egy új kódextípusban, a misszáléban. A misszálé számos, a misézéshez szükséges korábbi liturgikus kódextípust egyesített magában: így a Sacramentariumot, az antifonálét, az evangeliáriumot, az episztoláriumot, és így tovább, mindezeket liturgikus rendben. A misszálék megjelenése kedvezően hatott a magán vallásosságra, hiszen lehetővé tette, hogy a misét mondó egymaga misézhessen.

A képre kattintva nagyobb méretben láthatja!

Pasztorális kódexek

A misén kívül még számos keresztény vallásos szertartás végzéséhez nyújtottak segítséget szertartáskönyvek. A pontifikálékban a pappá szentelések és első áldozás szertartásait foglalták egybe. A lelki gondozáshoz szintén különféle segédkönyvek voltak használatban, melyek az egyes plébániák papjai által kiszolgáltatható szentségekkel kapcsolatos szertartásokkal (keresztelés, utolsó kenet, házasság, az eukarisztia kivételével) foglalkoztak. Mivel ezek a rituálék területenként erős változatosságot mutattak, a szertartáskönyvek megnevezése sem volt egységes: Manuálé, Liber Agendarum, Agenda, szakramentálium, illetve szertartáskönyv.

 

Napi imádságok

 

A keresztény egyházban a mindennapi imádságok rendjét időpontokhoz kötve szigorúan szabályozták. A középkorban számos olyan kódex létezett, melyben összefoglalták ezeket az imádságokat: közülük is a legfontosabb a breviárium volt. A breviárium a 11. században jelent meg, hogy helyettesítse az addig használatos számos egyéb imádságoskönyvet, mint amilyen például a zsoltároskönyv, az antifonálé, a lectionarium, illetve a martirológia volt. A breviárium segítségével azok a szegényebb kanonoki közösségek is birtokába juthattak minden imádságnak illetve a szertartások vezetéséhez szükséges szövegnek, akik eddig nem engedhették meg maguknak minden szükséges kódex beszerzését. Eredetileg a meglehetősen vaskos breviáriumot szerzetesek használatára készítették. További lépést jelentett a breviáriumok fejlődésében, különösen a ferencesek és domonkosok hatására, egy hordozható, praktikusabb breviárium megjelenése: ezt magánvallásosság céljaira, akár laikusok is használhatták. A tartalom erősen változott az adott egyházi rend, illetve az adott földrajzi terület használati igényei szerint.

A képre kattintva nagyobb méretben láthatja!

 

Éves liturgia

 

Számos liturgikus kódex, így a breviáriumok és a hóráskönyvek is tartalmaztak kalendáriumot: azaz az év napjainak sorrendjében az összes vallási ünnep felsorolását. A kalendáriumot általában a főszöveg elé illesztették be. A luxuskéziratokban az egyetemes keresztény ünnepek mellett a kalendáriumok általában eltérő színnel feltüntették az adott patrónus és országa jellemző ünnepeit is. A kalendárium két legnépszerűbb illusztrációs témája a hónapok munkái, illetve az állatövi jegyek ábrázolásai voltak.

A teljes mértehez kattintson a képre

Az oldal elejére Főoldal Tartalomjegyzék Következő